Velencei maszkok
A velencei karnevál és Velence egyik legfőbb szimbóluma is a velencei maszk, mely a korábbi évszázadok során a kikötőváros mindennapjainak elválaszthatatlan részévé vált. A jelmezkészítés a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A maszkok viselését törvény szabályozta, kezdetben csak az ünnepségek végéig, azaz húshagyó keddig engedélyezték, ezt később meghosszabbították. A legkorábbi törvény, mely Velencében az álarc használatát korlátozta, 1268-ban született.
A legfurcsább rendelet, melyet a köztársaság főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ebben megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat belépjenek az apácazárdába. Egy 1502-ben hozott rendelet a pálcát és egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. A törvények betartása azonban olyannyira nem működött, hogy ugyanazokat a szabályokat kellett minden évben meghozni, egészen 1789-ig.
Napjainkban a mulatság idején bőséges a választék maszkokból, álarcokból és jelmezekből, egy-egy szebb darabért 5-30 eurót kérnek. Velencei maszkot szinte minden sarkon vehetünk az árusoktól a velencei karnevál idején. Aki egy kis egyediségre is vágyik, arcára is festethet karneváli álarcot az utcai kozmetikusoknál, hasonló árfekvésben. A káprázatos ruhák viszont az átlag túrista számára szinte megfizethetetlenül drágák.
Arlecchino
Arlecchino (Harlekin) az olasz commedia dell'arte egyik legnépszerűbb és legvidámabb karaktere. Eredetileg foltos-rongyos ruhában ábrázolták, a foltok azonban az évszázadok során színes rombusz-formákká váltak. Maszkja fekete színű, nagy vörös folttal a homlokán, amely egy ronda kelést szimbolizál. Arlecchino testileg rendkívül attraktív, gyors, akrobatikus mutatványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, belső tulajdonságai közül jellemzően butaságát és mohóságát szokták kiemelni. A commedia dell'arte történeteiben gyakran okoz galibát gazdájának, Colombina iránt érzett szerelmét csak haspóksága és az urától való félelme múlja felül.
Brighella
Brighella a commedia dell'arte egyik leggyakoribb figurája, a történetekben Arlecchino kapzsi és fukar párja. Öltözéke egyszerű, laza fehér munkaruhából és szintén fehér, zöld szegélyű nadrágból áll. Általában szolgaként ábrázolják, de néha megjelenik középosztálybeli szereplőként, például fogadótulajdonosként is. Megrögzött cselszövő, aki minduntalan vágyik a természet feletti hatalomra és persze a pénzre, amelyből számára sose lehet elég.
Burattino
Burattino (Pedrolino) ritkábban előforduló, kevésbé jelentős szereplője a komédiáknak. Gyors észjárású, egyszerű földi halandó, aki lehet kocsmáros, fűszeres, vagy bármilyen egyszerű, világi foglalkozású figura. Gyakran ábrázolják szolgai szerepben, de ha épp közemberként van jelen, akkor is jóban van a szolgákkal. Bár a korabeli komédiákban nem tartozott a népszerű karakterek közé, alakja a későbbi századok bábjátékaiban gyakran visszaköszön.
Capitano
Capitano (Capitan Scaramouche) lehet fiatal kalandor, de gyakrabban jelenik meg öreg, hetvenkedő spanyol tengerész tisztként, aki hangzatos történeteket mesél állítólagos hőstetteiről, például arról, hogy egyedül vert meg egy egész seregnyi törököt, majd ezután még a szultán szakállát is letépte. A valóságban azonban az első adandó alkalommal gyáván megfutamodik az ellenség elől. Öltözékéből elmaradhatatlan a köpeny, a jellegzetes tollas kalap, a csizma, oldalán pedig mindig kardot visel. Capitano igazi nagyvilági figura, aki nem veti meg a könnyűvérű nőket sem.
Colombina
Colombina (neve olaszul "kis galambot" jelent, gyakran Arlecchina néven is szerepel) a commedia dell'arte komikus szolgafigurája. Többnyire foltozott, rongyos ruhákban jár, könnyen felismerhető a szeme körüli cifra festésekről, illetve dobjáról, melyet mindig magánál tart. Gyakran vesz részt a Pantalone elleni cselszövésekben és szerelmi konfliktusokban, melyek során leginkább szerelmes úrnőjének segít.
Dottore
Dottore (Il Dottore) rendkívül gazdag főúr, vagy orvos, aki állítása szerint mindenhez jobban ért, mint bárki más, legyen az orvostudomány, jog vagy filozófia. Művelt ember, aki Bolognában tanult. Rendkívül öntelt és nagyszájú, imádja villogtatni tudását, gyakran használ latin és ógörög kifejezéseket. A történetekben leginkább Pantalone mellett szerepel, lehet a barátja és a riválisa is. Dottore alantas viccekkel igyekszik a szebbik nem kegyeit keresni. Általában idős, túlsúlyos emberként jelenik meg a színpadon, aki feleslegesnek tartja, hogy az egészségével törődjön, az italt viszont nem veti meg. Maszkja az egyetlen a Commedia álarcai közül, amely csak a szemet és az orrot fedi. Orra jellegzetesen eltúlzott, hosszú, általában fekete, vagy valamilyen hússzínű árnyalatú. Ruházata általában fekete, néha fehér gallérral. Gyakran visel kalapot és hosszú, begombolható kabátot.