Óratorony (Orologio) - Velence
Az Óratorony (Torre dell Orologio) egy korai reneszánsz épület, mely Velence főterén, a Szent Márk tér északi oldalán található. A mintegy öt emelet magas, látványos, gazdagon díszített Óratorony Mauro Codussi tervei alapján épült 1496 és 1499 között. A két oldalán látható épületszárnyakat később, 1500 és 1506 között építették Pietro Lombardo vezetésével.
Az Óratorony története
Az Óratorony építése szimbolikus jelentéssel bírt Velence történelmében: mind a tenger felől, mind a szárazföldről már messziről látható volt, jól mutatva ezzel Velence nagyságát és gazdagságát.
Az óra 1499-ben, február elsején indult el. Velence legendái szerint az akkori dózse, Agostino Barbarigo egyedi szépség birtokosa szeretett volna lenni, ezért megvakítatta az órakészítőt, hogy ne tudjon több ehhez hasonló alkotást elkészíteni. A valóságban a két órakészítőt és családjukat beköltöztették a toronyba, elindítva ezzel azt a hagyományt, hogy az óra „gondnoka” és családja a toronyban lakik. A tradíciót 500 éven keresztül, egészen 1998-ig megtartották.
Az óra és csillagjegyek együttese
Az óra kék és aranyszínben játszó számlapját két pármai mester, Giampaolo és Giancarlo Ranieri készítette a 15. század végén. A számlap rézből készült és aranyozással, illetve zománcberakással díszítették. A nap 24 óráját római számokkal ábrázolták, és egy szabályos márvány körből faragták ki. Egy aranyból készült mutató jelzi a pontos időt, a számlap középső körén pedig csillagjegyek, hónapok, napok és a holdfázisok szimbólumai láthatók. Az állatjegyek aranyból készültek, és az eredeti, 1490-es években készült alkotások egytől-egyig. A belső körön a nap és a hold fázisait ábrázolták.
Az óra fölött Mária és a kis Jézus aranyozott szobra egy kiugró, félköríves teraszon áll. A szobrokat Alessandro Leopardi készítette a 15. században. 1858-ban készítette Luigi De Lucia a szobrok mellett látható két számlapot: a bal oldali római számokkal az órák, a jobb oldali arab számokkal a percek múlását mutatja. Az új számlapok rendeltetése az volt, hogy a Szent Márk téren állva könnyebb legyen az idő múlását figyelemmel kísérni. Az ötlet elérte célját, és az elsők között alkalmazták a világon ezt a fajta óraszerkezetet köztéren álló óránál. Az Óratorony precíz működésének köszönhetően 1858-ban Velence hivatalos időmérője lett, ehhez állították az összes többi órát a városban.
Három király és az Angyal
Az Óratornyot az 1499-es építésekkor eredetileg úgy tervezték, hogy minden nap, minden órában a második emeleti loggia sor mögül előjöjjön a 3 Király és az Angyal trombitával a kezében, és elhaladjanak Jézus és Mária szobrai előtt. Ma már ezt csak áldozócsütörtökön és vízkeresztkor teszik, de ezeken napokon minden órában láthatóak. A 3 Király és az Angyal színes figuráját Giovanni Battista Alghiero készítette 1755-ben.
Az Óratorony szintjei
Az óratorony harmadik szintjén Velence szimbóluma, a szárnyas oroszlán, felette pedig, a torony tetején a harang a két Mórral látható. Eredetileg óriásoknak nevezték őket, de a velencei levegőben a bronz, amiből készültek hamar megfeketedett, innen kapták a nevüket. 1497-ben Ambrogio della Ancore alkotta őket. A harang, amelyik minden órában megkondul, az eredeti, 1497-ben készült darab.
A toronyba lépve csigalépcsőn vezet fölfelé az út. Megtekinthetjük a torony történetét, a mechanikus működését, a fából készült szobrokat, a torony tetején található terasztól pedig páratlan kilátás nyílik Velencére és a lagúnára.
Az Óratorony alatt található árkádos nyílásnál kezdődik a város legelegánsabb kereskedőutcája, a Merceria.
Az 1998-tól 2006-ig tartó utolsó, nagy renoválásnak köszönhetően az Óratorony újra a 15. századi pompájában látható.
Tekintettel a torony belső terének különleges jellegére, csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. A szűk fordulók és a meredek lépcsők miatt 6 éven aluliak és terhes nők nem látogathatják, valamint nem ajánlott klausztrofóbiásoknak, szív-és légzőszervrendszeri betegségben szenvedőknek.
